Igen, kimaradt egy nap, nem is véletlenül.
Mint hétfőn említettem, tegnap egy újabb ülés lett megszervezve. Maga a tanácskozás viszonylag nyugodtan zajlott, és jelentősen problémamentesebben, mint legutóbb.
A gond utána következett.
Rosica felhívott magához, mondva, hogy valami fontosról akar beszélni velem. Én meg persze voltam olyan naiv, hogy vele tartottam.
Talán nem nehéz kitalálni, ki várt odafent: végre megismerhettem Nayden Lazarovot.
Nem mondom, hogy nagyon vágytam erre a tapasztalatra, vagy hogy élveztem volna a találkozást. Egy szerencsém volt: apám nem hagyott felügyelet nélkül, és amikor az ablakból meglátta, hogy baj van, kimenekített.
Én akkor már nem teljesen voltam magamnál, úgyhogy csak másodkézből tudom, hogy alig tudtunk elmenekülni, és fogalmam sincs, hogyan jutottunk haza. Azt tudom, hogy ma reggel, amikor felébredtem, minden porcikám sajgott, és van pár nyílt sebem is.
De szerencsére annyira nem vészes a helyzet, tudok szabadon mozogni, és ha vigyázok, talán a sebeim sem fognak felszakadni.
Most viszont jobb lesz, ha lefekszem, mert a végén tényleg gond lesz. Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése