Már több, mint egy hét eltelt, mióta Nayden megtámadott, és kezdek egyre jobban lenni. Már nem tartok tőle, hogy a sebeim felszakadnak, és a család is lehiggadt. Ettől függetlenül azonban még mindig féltenek, szóval "őrség" nélkül nem mozdulhatok ki a házból. Így hát lényegében még mindig nem változtak meg a dolgok, itt ülök, és unatkozom, ahelyett, hogy a ragyogó időt élvezném.
Persze ennek van jó oldala is: van időm a zongorára is, ráadásul már annyira nem tudok mit kezdeni magammal, hogy elővettem rég elfeledett képzőművészeti tehetségemet is. Egy szóval rajzolok. Meg kell hagyni, nem megy olyan jól, mint régen, de majd visszaszokok, és megint belejövök. A múltkori portré is egész tűrhető lett Timről és Vikről, bár szerintem lemásolom még néhányszor, és a végén talán még elégedett is leszek vele.
Viszont már így is túl sokat írtam a semmiről, szóval most befejezem. Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése