2012. március 12.

Úgy tűnik, most kicsivel nyugalmasabbak az éjszakáim, talán hosszabb hatású az az altató, mint gondoltam.
Az élet egyébként csendesen folydogál a medrében: élvezem a családi életet, és újrakezdtem a munkát is.
Grozdannal egyébként nem nagyon kommunikálok, viszont holnap céges ülés lesz, így hát el kell utaznom Bezdenbe.
Remélem, ezúttal jobban fognak sikerülni a dolgok... Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 11.

Kamen elültette a bogarat a fülemben, valamint a képzeletem is eléggé élénk.
Ma megint álmodtam: egy kastélyban sétáltam, és volt is velem valaki: barna haja volt meg kék szeme, és szemüveges volt. Beszélt is, de nem emlékszem, miről. És még az rémlik, hogy kinéztem az ablakon, és gyönyörű volt a táj.
Tényleg élénk a fantáziám. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 10.

Végre egy viszonylag nyugodt éjszakát tudhatok magam mögött. Ez minden bizonnyal attól a nem éppen gyenge altatótól van, amit csináltam magamnak. Lehet, hogy nem célszerű ilyen erős dolgokat beszedni, de szükségem volt már egy kiadós, nyugodt alvásra. Persze ezt nem lehet sokáig csinálni... Szóval ma már köszönhetek is ismét az álmaimnak.
Amúgy a mai nap a művészet jegyében telt. Csináltam egy portrét a testvéreimről, amit majd ki akarok tenni a kúriámban. Aztán Tim gitározott nekünk, meg megtanított pár dologra, Vik hegedült, én pedig zongoráztam. Anya és apa nem nagyon voltak itthon, el kellett intézniük valamit.
Napok óta nem éreztem magam ilyen jól. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 9.

Ezt nekem. Nem álmodtam Vele, de most azt kívánom, bár így lett volna...
"Az őrület lesújt rád a sors kezével." - Igazat mondhatott. Meg fogok bolondulni, ha ez így folytatódik.
Hogy miről van szó? Valaki beszélt hozzám álmomban. Az egyetlen, ami megmaradt, az ez a mondat, még az illető hangját sem tudom felidézni... Mondjuk nem is szeretném, de...
Mi történik velem? Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 8.

Most eléggé megzuhant a hangulatom, bár a testvéreim igyekeznek szórakoztatni. Szeretem Kament, de most kicsit haragszom rá, mert eddig egész jól el tudtam nyomni magamban az emlékeket.
Remélem, ma nem Vele álmodom. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 7.

Tessék, csak eszembe kellett juttatni az iskolát: egész nap Ő járt a fejemben.
Miért nem tudok szabadulni Tőle? Az emlékétől, a gondolatától... Tisztán le tudnám rajzolni arcának minden vonását, a válla ívét, a keze finom érintése belém égett, a csókja a legkegyetlenebb kábítószer.
Őrült vagyok. Az Ő őrültje. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 6.

Ma megint beszéltem Kamennel, és most már felőlem érdeklődött. Legutóbb azt hiszem, csak ki kellet beszélnie magából a történteket. Szóval most már ténylegesen beszélhettünk. Megpróbált rábeszélni, hogy menjek én is Fyronba, de kereken közöltem vele, hogy egyelőre semmi kedvem újra iskolába járni.
Még az előzőt sem hevertem ki. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 5.

Ma leginkább apával voltam, aki mindent elmesélt nekem a lidércek történelméről, Lord Sammaelről, magáról a fajról, és minden másról, ami eszébe jutott. Igazán érdekes volt, és azt hiszem, hogy kezdek jobban érteni mindent. A beszélgetést egyébként egy hatalmas sétával kötöttük össze.
Gyönyörű a környék. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 4.

Némi ingadozást látok a naplómban... A tegnapi után ma megint egy nyomottabb hangulatú bejegyzés következik.
Ma éjjel is álmodtam, de most én voltam a főszereplő. Sokan álmodnak arról, hogy zuhannak, így nem akarok mélyebb tartalmat tulajdonítani ennek a részletnek. Az ördögi kacajjal viszont nem tudok nem foglalkozni, sem a nevem kétségbeesett üvöltésével. Az elsőt Naydenként, a másodikat Kamenként azonosítottam.
Így leírva... Talán csak simán egy rossz álom. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 3.

Lidércnek lenni elképesztő! Egész egyszerűen... Elképesztő! Timotei és Viktoriya persze nevetnek rajtam, de... El sem tudom hinni! Ez csodálatos!
Igaz, ha jobban belegondolok, ez után a fél-lét után bármi csodálatos lenne. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 2.

Emlékszel még, amikor azt írtam, hogy talán látom a jövőt? Nos, nagyon remélem, hogy nem volt igazam.
Éjjel rémálmom volt. Azt láttam magam előtt, hogy Kamen a földre löki Alexet, és azzal a bizonyos tőrrel, amit még tőlem kapott évekkel ezelőtt, egy mély és súlyos vágást ejt rajta. Egy lány sikolyát hallottam, ami leállította az unokabátyámat (igen, azt hiszem, rokonság vagy sem, mindig így fogok rá gondolni), aki máskülönben megölte volna Alexandert.
Egyébként apa beszerzett minden hozzávalót, így holnap elkezdjük a bájitalt.
Kamenre gondolok... Nem lenne képes ilyesmire, igaz? Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 1.

Elkezdődött hát a március... Az idő is tavaszt mutat: immár sehol semmi hó, az ég kék, a nap ragyog. Noha nagy örömömet lelem benne, a családom nem igazán akar kiengedni. Szóval lényegében be vagyok zárva, viszont jó hír, hogy apa már majdnem mindent beszerzett.
Ettől függetlenül is valahogy rossz érzésem van. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 29.

Idén hosszú a február... Kamen felhívott ma délelőtt, és zaklatottan össze-vissza dumált mindent. Végül sikerült rávenni, hogy összeszedje magát, és érthetően elmagyarázta, hogy Giselle-t elrabolták, és majdnem meg is ölték, és hogy szerinte az egész Alexander hibája... Igazából nem teljesen értettem, de azért igyekeztem megnyugtatni, és segíteni, amennyire arra képes voltam.
Most viszont mennem kell, mert Tim és Vik itt strázsálnak a nyakamon. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 28.

Lényegében ugyanúgy telt a nap, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy úgy tűnik, találtunk egy megoldást. A gond csak az, hogy kell hozzá egy bájital, aminek a hozzávalóit közel lehetetlen beszerezni.
Apa azt mondta, majd ő megoldja. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 27.

Ma egész nap apával voltam és a varázsige megszüntetésén dolgoztunk. Egyelőre még rajtam van, bár gyengült: a kézfejemet már árnyékká tudom változtatni, bár eléggé fáj, úgyhogy inkább nem játszom vele.
Holnap folytatjuk. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 26.

Amennyire üres volt a tegnapi nap, annyira eseménydúsan telt a mai. Megint elért egy rosszullét, olyan, mint aznap, a tárgyaláson. De most már az is kiderült, honnét ez az egész. Természetesen köze van Lazarovhoz, elvégre miért ne lenne...
A lényeg, hogy egy bűbájjal elnyomták a lidérc énemet, és egy gyenge démoni személyiséget helyeztek el bennem, így igyekezve eltüntetni a gyanús tényezőket.
Apa szerint találunk rá megoldást. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 25.

A mai még az átlagnál is semmilyenebb volt: én dolgoztam, a testvéreim tanultak, a telefon néma csendben, a levelesláda üres maradt.
Semmilyen nap. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 24.

Lecsendesedett a szülinapi őrület, és Kamen is eljutott addig, hogy felhívjon, szóval elméletileg minden köszöntésen túl vagyok.
Persze az sem kérdéses, melyik volt a legmeglepőbb: ma reggel Grozdantól érkezett levelem, amiben mostohaapám a legjobbakat kívánta születésnapom alkalmából.
Fura, hogy egyes helyzetek mit hoznak ki az emberekből, nem?
Amúgy Grozdanról jut eszembe: folytathatom a Branimir Bútorgyárat. Nagyon örülök neki: a szívemhez nőtt a vállalkozás.
Megint rettentő későre jár egyébként. Azt hiszem, megyek lefeküdni. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 23.

Elsőként boldog tizennyolcadik születésnapot magamnak!
Másodszor be kell mutatnom pár új rokont: a nagyapám, Aleksandar, a nagyanyám, Ivet, a nagynéném, Yulina, a nagybátyám és a felesége, Gavrial és Katerina, valamint az unokahúgom, Sofiya. Akinek a viselkedése egyébként rettentően hasonlít Kamenére. Úgy tűnik, az én unokatestvéreim már csak ilyenek.
Harmadszor pedig írnom kell arról, hogy hogyan ünnepeltük a születésnapomat.
Azzal kezdődött, hogy anyáék, Viktoriya és Timotei keltettek, ágybareggelivel és tortával. Mondanom sem kell talán, hogy mennyire zavarban voltam.
Aztán olyan tíz körül megérkeztek az előbb felsorolt családtagok, és anya, nagyanyám meg Katerina bevették magukat a konyhába, a többiek pedig körülöttem örömködtek. Nagyapa megjegyezte, hogy azon az estén is azért jött, hogy engem lásson, és hogy éppen itt volt már az ideje. Erre mit kellett volna mondanom? De szerencsére a nagynéném megmentette a helyzetet. Később valaki - talán Tim, vagy Gavrial - megnyugtatott, hogy nagyapa mindig ilyen szókimondó, így jobb, ha hozzászokom.
Egy rakat ajándékot kaptam, nem is tudom, mihez kezdjek velük. Szerintem majd holnap átnézem mindet és kitalálom, mi mire való...
Most azonban érzem, hogy perceken belül legyűr a fáradtság, szóval inkább elmegyek aludni. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 22.

A mai nap megint nem volt túl eseménydús, bár vagy három órát beszéltem Kamennel. Pontosabban én beszéltem felet, a maradékban pedig ő szövegelt. Hiába, mindig van mit mondania.
Mostanra ennyire, inkább megnézem, miben sántikálnak a testvéreim. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. február 21.

Mint ígértem, ma elmagyarázom, hogy hogyan kerültem a Branimir családba.
Az egész egy vitával kezdődött az Antonov és a Lazarov család között. A nagyapám, és a Lazarov család hasonló generációjú férfitagja csúnya ellentétbe keveredtek. Évek rettegése és harcai után a férfi ellátogatott hozzánk. Nagyapám és apa még ébren voltak, így meg is kezdődött a harc és végül apám megölte azt a démont. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezzel befejeződött a harc, hisz akkor egy szó sem lenne a naplómban a Branimir családról. Ennek a démonnak, akit apám megölt, volt egy fia. A neve Nayden Lazarov.
Fűtötte a bosszúvágy atyám ellen, aki viszont békülni akart. Talán a sors akarta így, talán csak én képzelek bele túl sokat, de végül Nayden közvetetten (apám kardja által) a saját fia vesztét okozta. Persze ettől csak még dühödtebb lett, és az vált a céljává, hogy elérje, hogy apa érezze ugyanazt a fájdalmat, amit ő, veszítse el az elsőszülött gyermekét.
Ez voltam én. Rosica Lazarov Nayden unokatestvére: így kerültem oda, ahova.
Talán nem mindenhol érthető a történet fonala, de Vik és Tim itt nyaggatnak, hogy társasozzak velük, így kénytelen vagyok itt hagyni téged, naplóm.
Most tehát megyek játszani, aztán vacsorázok, ha már anya behozta nekem a kenyeret, aztán fürdés és irány az ágy.
Holnap pedig talán végre lesz időm felhívni Kament, és elmondani neki mindent. Jó éjt, kedves naplóm.