Emlékszel még, amikor azt írtam, hogy talán látom a jövőt? Nos, nagyon remélem, hogy nem volt igazam.
Éjjel rémálmom volt. Azt láttam magam előtt, hogy Kamen a földre löki Alexet, és azzal a bizonyos tőrrel, amit még tőlem kapott évekkel ezelőtt, egy mély és súlyos vágást ejt rajta. Egy lány sikolyát hallottam, ami leállította az unokabátyámat (igen, azt hiszem, rokonság vagy sem, mindig így fogok rá gondolni), aki máskülönben megölte volna Alexandert.
Egyébként apa beszerzett minden hozzávalót, így holnap elkezdjük a bájitalt.
Kamenre gondolok... Nem lenne képes ilyesmire, igaz? Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése