A New Life

Az utolsó bejegyzésben sok minden volt olvasható arról, hogy Yannak mik a tervei a közeljövőre nézve, és nem utolsó sorban olvashattátok, hogy úgy döntött, elmegy sétálni egyet. Azonban onnét már nem tért vissza a kúriájába...
Ha érdekel, mi történt vele, a második naplórészben megtudhatjátok. A Néma Sikoly ezennel lezárul, és elkezdődik Egy új élet.

2012. április 1.

Újra itthon. Ahogy mondtam, Angelus rettentő boldog volt, hogy újra láthatott, noha kénytelen volt beletörődni, hogy majd csak holnap megyek ki vele.
Természetesen a nagy búcsúzkodás is megvolt, és Tim meg Vik megígérte, hogy maximum kéthetente meglátogatnak majd. A képeket már kitettem a mindenesem segítségével, és ki is pakoltam. Szóval mindennel kész vagyok.
Most pedig elmegyek sétálni egyet. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 31.

Íme, az utolsó estém itt. Rettentő fáradt vagyok, ugyanis egész eddig a búcsúesten voltam. Remek szórakozás volt ismét látni mindenkit, és még nagyapa sem volt olyan zavarba ejtő. Volt torta, egy csomóféle étel, zene, beszélgetés... Szóval remekül szórakoztam. Persze ebéd után összerakodtam minden holmimat, tehát minden kész a holnapi elutazásra.
Már csak ki kell pihennem magam. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 30.

A mai nap teljesen üres volt, minden, amivel foglalkoztam, a rajzolás és a festés volt. Végül sikerült rendes másolatot készítenem a korábban festett portéról, Vikről és Timről.
Most pedig visszatérek az éppen írt zongoradarabra. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 29.

Ma megejtettünk egy újabb kirándulást: apa, Gavrial, Tim meg én mentünk, szerencsére nagyapa nélkül. A múltkori óta nem vagyok biztos, hogy túl sokszor szeretnék találkozni vele... Hiába, minden családban vannak érdekes és némileg nehezen emészthető családtagok.
Tehát ott tartottam, hogy elhatároztuk magunkat, kiválasztottuk az úti célt, és elindultunk. Nem részletezném, hogy mi mindent csináltunk, a lényeg, hogy remekül szórakoztunk. Ó, és fogtam az öcsémnek egy erdei siklót.
Összességében nagyon jó napom volt. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 28.

Kiderült, hogy apát is érdekli a festés: a tesóimmal modellt kellett ülnünk, mert azt mondta, hogy szeretné, ha legalább egy ilyen kép díszítené a kúriám falát. Aztán persze ugyan erre hivatkozva leültettem őt meg anyát, így aztán a két kép jelenleg itt szárad a szobámban.
Még mindig furcsa belegondolni, hogy elsején már otthon leszek. Eleinte biztosan furcsán üres lesz a hely, de a családból többen ígérték már, hogy meglátogatnak, így hát unatkozni azt nem fogok.
Új életritmust kell megszoknom... Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 27.

Nekiálltam összerakodni a holmijaimat, elvégre már csak négy napig lakom a családdal.
Jó volt itt lenni, igazán. Ráadásul egy percig sem érzem úgy, hogy ezzel elszakadnék tőlük. Régebben sosem értettem, hogyan kötődhetnek össze ilyen erővel az egymástól messze élő családtagok, hogy ez a kötelék hogyan lehet több, mint a vér parancsa és tisztelete. Most már értem. És ha régebben tudom, hogy ez ilyen is lehet, akkor foggal-körömmel harcoltam volna érte...
Szóval összepakoltam. Egészen biztos vagyok, hogy Maya és Drag már a fenébe kívánnak az állandó költözködés miatt... Ráadásul a kutyám meg Mars remekül kijöttek egymással, így fájdalmas lesz a búcsú...
De Angelos szörnyen örülni fog nekünk. Jó éjt, kedves naplóm.