Kiderült, hogy apát is érdekli a festés: a tesóimmal modellt kellett ülnünk, mert azt mondta, hogy szeretné, ha legalább egy ilyen kép díszítené a kúriám falát. Aztán persze ugyan erre hivatkozva leültettem őt meg anyát, így aztán a két kép jelenleg itt szárad a szobámban.
Még mindig furcsa belegondolni, hogy elsején már otthon leszek. Eleinte biztosan furcsán üres lesz a hely, de a családból többen ígérték már, hogy meglátogatnak, így hát unatkozni azt nem fogok.
Új életritmust kell megszoknom... Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése