Nekiálltam összerakodni a holmijaimat, elvégre már csak négy napig lakom a családdal.
Jó volt itt lenni, igazán. Ráadásul egy percig sem érzem úgy, hogy ezzel elszakadnék tőlük. Régebben sosem értettem, hogyan kötődhetnek össze ilyen erővel az egymástól messze élő családtagok, hogy ez a kötelék hogyan lehet több, mint a vér parancsa és tisztelete. Most már értem. És ha régebben tudom, hogy ez ilyen is lehet, akkor foggal-körömmel harcoltam volna érte...
Szóval összepakoltam. Egészen biztos vagyok, hogy Maya és Drag már a fenébe kívánnak az állandó költözködés miatt... Ráadásul a kutyám meg Mars remekül kijöttek egymással, így fájdalmas lesz a búcsú...
De Angelos szörnyen örülni fog nekünk. Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése