2012. március 25.

Két dologról tudok álmodni: olyan hülyeségekről, mint tegnap, és Róla. Még mindig nem tudom elengedni, és még mindig nem bírom felfogni, miért. Pedig már régen nem használom a nyakláncot, amit adott, már rég nem küldtem Neki semmilyen jelet, azt sem nézem, hogy Ő küldött-e, mégsem bírom elfelejteni, mégsem tudom nem szeretni.
Egyáltalán, hogyan voltam képes valaha is ennyire mélyen szerelembe esni valakivel? Hát kellett ez nekem?
Könyörgöm, Liliya, hagyj végre el!

2012. március 24.

Tegnap éjjel megint álmodtam, mondhatni már kezdem megszokni. Egyébiránt eléggé zaklatott vagyok, úgyhogy azt hiszem, kissé rendszertelen lesz mindaz, amit leírok. Bár lehet, hogy ez mindig így van... Kezdek tényleg kételkedni benne, hogy még épeszű vagyok...
Ma éjjel megint álmodtam a zuhanásról, de már másról is. Pontosabban sokkal több mindent érzékeltem. Kicsit olyan volt, mintha kívülről nézném az egészet. Embereket láttam odalent, akiket nem ismertem, vagy legalábbis nem jöttem rá, kik azok. De azt tudom, hogy többen voltak. Tudom, hogy Lazarov ott állt a toronyban, és diadalmasan nevetett, és tudom, hogy most is hallottam Kamen üvöltését, mert akkor ébredtem fel.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy ezek után egy darabig még ébren maradtam. Amikor aztán sikerült kellően megnyugodni, visszafeküdtem aludni, ami utólag minősítve meglehetősen pocsék döntés volt.
Ebben az álomban egy mocskos cellában dideregtem, ahol se víz, se friss levegő, se étel, se semmi nem volt rajtam és a fájdalmon kívül.
Most pedig megfejtem őket: még mindig félek Naydentől. Nem túl bonyolult, de rettentően zavaró tény. Nem tudom megérteni, hogy miért nem képes végre békét kötni és hagyni az egész ügyet.
Igen, tudom, hogy elveszítette a fiát, de az már lassan 19 éve történt. A sors pedig egyértelműen keresztülhúzta minden eddigi tervét. Talán nem is próbálkozik többé. Egyébként is többségükben hatalmas hülyeségek az álmaim. Bem is tudom, miért gondolom állandóan, hogy jóslatok, elvégre hogy a fenébe lehetnének ezek valóságosak? Legnagyobb részük az élénk fantáziám és az aktuális történések összekeveredése, a maradék pedig merő zagyvaság.
Ma egyébként megint minden a megszokott módon csordogált a medrében, bár a testvéreim egész nap nyaggattak, hogy ne legyek már ilyen lehangolt.
Holnap igyekszem több erőt mutatni feléjük. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 23.

Ma végre ismét kimozdulhattam: meglátogattam Gavrialékat. Azt hiszem, a családnak ez az ága az, ami a legjobban hasonlít egy bizonyos részre a Branimir családban. Igen, Kamen ágáról beszélek. A szülők még egész normálisak, Sofiya azonban teljesen lökött. Igaz, hogy ez más ágon is megjelenik, gondoljunk itt például Yulinára...
Tehát a mai napot vendégségben töltöttem. Jó volt, azt hiszem, lassan kezdem egyre inkább megismerni a családomat.
Csak úgy két vagy három órája értem haza. A húgom már aludt, mert elég hosszú nap állt mögötte, Timet meg most kergettem el az ágyba. Én még nem vagyok álmos, hisz az utóbbi időszakban nem használtam túl sokat az energiáimból, úgyhogy terveim szerint még jó pár óráig ébren maradok. Talán olvasok valamit. Úgyis van nálam néhány kötet Shakespeare-től...
Ha Kam ezt olvasná, falnak futna. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 22.

Már több, mint egy hét eltelt, mióta Nayden megtámadott, és kezdek egyre jobban lenni. Már nem tartok tőle, hogy a sebeim felszakadnak, és a család is lehiggadt. Ettől függetlenül azonban még mindig féltenek, szóval "őrség" nélkül nem mozdulhatok ki a házból. Így hát lényegében még mindig nem változtak meg a dolgok, itt ülök, és unatkozom, ahelyett, hogy a ragyogó időt élvezném.
Persze ennek van jó oldala is: van időm a zongorára is, ráadásul már annyira nem tudok mit kezdeni magammal, hogy elővettem rég elfeledett képzőművészeti tehetségemet is. Egy szóval rajzolok. Meg kell hagyni, nem megy olyan jól, mint régen, de majd visszaszokok, és megint belejövök. A múltkori portré is egész tűrhető lett Timről és Vikről, bár szerintem lemásolom még néhányszor, és a végén talán még elégedett is leszek vele.
Viszont már így is túl sokat írtam a semmiről, szóval most befejezem. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 21.

Ma végre, több, mint egy hét után ismét le tudtam ülni a zongora mellé. Szerencsére ma nem küldtek a nyakamra senkit, úgyhogy nagyon nyugodtan telt az idő. Ezzel csak az a baj, hogy amikor nyugalom van, sokkal könnyebb elgondolkozni. És Ő is sokkal könnyebben az eszembe jut.
Miért nem tudom elfelejteni? Nem értem, nem hiszem el, hogy ennyire nem vagyok képes Nélküle élni...
Szinte szégyellem magam ebben az ügyben. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 20.

Annak örömére, hogy a családom észrevette, hogy nem bírok tétlenül ülni, ráadásul még munkám sincs, elhalmoztak egy hiperaktív nénikével.
Igen, elhalmoztak. Komolyan, Yulina még Kamennél is hiperaktívabb. Egész nap csak beszélt és beszélt és beszélt és egyszerűen nem bírt csendben maradni. Szóval áldás volt, amikor a család többi tagja hazaért. Semmi bajom a nagynénémmel, de egész napos adagban sok volt. Ma nem fizikailag vagyok fáradt, hanem mentálisan.
Csodás. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 19.

Azt hiszem, apa rájött, hogy ha túl sokat ülök egy helyben, be fogok kattanni - erre utal az egyre gyatrább szóhasználatom is -, hogy kijelentette, hogy ma elmegyünk piknikezni egyet. Timotei és Viktoriya meg voltak őrülve, hát még én! Drag is velünk jött, meg Tim kutyája, Mars is. Egyébként Mars egy gyönyörű hím németjuhász, úgyhogy aki csak látott minket, a két kutya után érdeklődött.
Csodálatos nap volt: kellemesen lengedezett a szellő, a ragyogó kék égen pamacsfelhők úsztak, és egész nap a családommal voltam.
Most viszont ideje pontot tennem, ugyanis a sebeim eléggé elfáradtak ebben a napban. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 18.

Még csak három nap telt el, de már rettentően unom az egy helyben való ücsörgést. Noha túl sokat amúgy sem mászkálhatnék, mert még érzem a sebeimet, de akkor is ki akarok mozdulni.
Tim és Vik igyekeznek feldobni, de nem igazán akar sikerülni nekik... Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 17.

Ma felhívott Grozdan, és, bármily meglepő, bocsánatot kért. Nagy szüksége van rám a cégnél... Megállapodtunk benne, hogy egész pontosan hogyan tudjuk megoldani, hogy ne kelljen odamennem Bezdenbe a megbeszélésekre.
Csak azt nem tudom, hogy amikor az apám volt, akkor miért nem volt képes ilyen lenni? Miért nem nézte a javamat? Hogyan hagyhatta, hogy Rosica így dobáljon össze-vissza?
Tudom, hogy nem tehetem fel neki ezeket a kérdéseket.
Mégis... Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 16.

Abban állapodtunk meg tegnap, hogy március végéig még itt maradok, hátha addigra Nayden beletörődik, hogy "megúsztam", Tim szavaival élve.
Majd meglátjuk. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 15.

Azon tűnődöm, hogy vajon hogyan fog most működni ez az egész. Nem mozdulhatok ki a házból, vagy mi? Nayden úgy tűnik, vadászik rám, ami azt jelenti, hogy sehol nem vagyok biztonságban, talán csak itthon. Viszont nem élhetem le az egész életemet idebent...
Eleve: már csak öt nap van a hónapból, amiben megállapodtunk.
Beszélnem kell velük. Jó éjt, kedves naplóm.

2012. március 14.

Igen, kimaradt egy nap, nem is véletlenül.
Mint hétfőn említettem, tegnap egy újabb ülés lett megszervezve. Maga a tanácskozás viszonylag nyugodtan zajlott, és jelentősen problémamentesebben, mint legutóbb.
A gond utána következett.
Rosica felhívott magához, mondva, hogy valami fontosról akar beszélni velem. Én meg persze voltam olyan naiv, hogy vele tartottam.
Talán nem nehéz kitalálni, ki várt odafent: végre megismerhettem Nayden Lazarovot.
Nem mondom, hogy nagyon vágytam erre a tapasztalatra, vagy hogy élveztem volna a találkozást. Egy szerencsém volt: apám nem hagyott felügyelet nélkül, és amikor az ablakból meglátta, hogy baj van, kimenekített.
Én akkor már nem teljesen voltam magamnál, úgyhogy csak másodkézből tudom, hogy alig tudtunk elmenekülni, és fogalmam sincs, hogyan jutottunk haza. Azt tudom, hogy ma reggel, amikor felébredtem, minden porcikám sajgott, és van pár nyílt sebem is.
De szerencsére annyira nem vészes a helyzet, tudok szabadon mozogni, és ha vigyázok, talán a sebeim sem fognak felszakadni.
Most viszont jobb lesz, ha lefekszem, mert a végén tényleg gond lesz. Jó éjt, kedves naplóm.