2012. február 14.

Újabb hosszú nap, de most már nem olyan eseménytelen. Ma már, ahogyan megígértem Kamennek, ellátogattam Bezdenbe. Nem tudom, miért írom le: soha nem akarok erre a napra emlékezni.
Rosica már nagyjából meggyógyult, de míg ágyban van, ami az én szemszögemből több, mint tökéletes.
Nem szeretnék beszámolni párbeszédünk minden szaváról, inkább felsorolnám, mit tudtam meg.
Beismerte, hogy egy csepp Branimir vagy Lazarov vér sincs bennem. Azt is, hogy elraboltak, és a szüleim semmit sem tudnak rólam. Hogy kik ők: nem tudtam szóra bírni. De elmondta, hogy amióta a kezei között vagyok, azon ügyködik, hogy tönkretegye az életem.
Azt hiszem, itt vesztettem el az irányítást. Ha apám Grozdan nem jön be, valószínűleg megfojtottam volna.
Amikor hazaértem, Kamen egyből faggatózni kezdett, de - meglehetősen undok stílusban - elhajtottam.
Holnap elmondom neki, amit tudnia kell. Jó éjt kedves naplóm.