Ma felhívott Kamen. Furcsálltam, de jól esett, igazán. Jó, mondjuk az is igaz, hogy a hangjából ítélve kis híján elaludt a mobil mellett, de legalább keresett. Egész sok mindent mesél. Nem lehet unalmas hely az a Fyron. De nem, ettől függetlenül sem vágyom oda. Valahogy nem érzem úgy magam, mint aki ismét egy iskola nyüzsgésére vágyik. Elég volt ez a másfél év, egyelőre legalábbis. Aztán ki tudja, mit hoz a jövő?
Visszatérve Kamenre: hiányzik az a lökött unokatestvérem. Szeretnék most vele lenni, hiszen tudom, hogy rettentő szüksége van a segítségre. Remélem, Giselle vigyáz majd rá...
Kam felőlem is érdeklődött: elmondtam neki, hogyan tengetem az életemet, hogyan halad a cég, és így tovább. Szinte ijesztő tükröt tartott elém, hogy mit tudtam elmondani neki... Elég semmilyen az életem. De egyelőre ez a semmi nekem tökéletesen megfelel.
Most pedig elmegyek aludni, ugyanis elmúlt hajnali egy... és igazából már ötödike van. De ez lényegtelen.
Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése