Ma már sikerült kerítenem némi időt egy tollal és a naplómmal, így végre beszámolhatok a családomról és a tegnapi napról.
Nem igazán tudom, hogyan kezdjek hozzá. Mint a naplómból sejthető, szombat este már majd' megőrültem az idegességtől. Ehhez képest vasárnap reggel valahogy furcsán higgadt voltam. Talán annyira túlizgultam magam a korábbi napokban, hogy már képtelen voltam bármilyen érzelemre.
Tíz órára mentem a megadott címre. A ház elé érve egy ideig nem is voltam rá képes, hogy akár csak megmozduljak. Végül elértem a kopogtatót, és nem is kellett sokáig várnom: egy velem nagyjából egy magas férfi, édesapám nyitott ajtót. Halványan mosolyogva invitált be, és a nappaliba vitt, ahol édesanyám és a testvéreim már vártak. Anya, amint meglátott könnyes szemmel a nyakamba borult.
Rendben, most bevallom, hogy az előző mondat papírra vetése óta tíz perc telt el, mert nem tudom, hogyan folytassam. Azt hiszem, nem fejtem ki túl részletesen.
Tehát elmondtak mindent arról, hogy mi történt velem - ezt szerintem holnapra halasztom, mert nem akarok egyből öt-hat oldalt elfoglalni -, aztán én is elmeséltem, hogyan, hol éltem eddig, mi minden történt velem. A kettő között, illetve közben közösen megebédeltünk. Aztán... Valahogy elment az egész nap, és azon kaptam magam, hogy édesapám a kezembe nyom egy pizsamát, hogy maradjak itt éjszakára.
Egy szobában aludtunk hárman, Timoteivel meg Viktoriyával. Eredetileg Timotei szobáján osztoztunk volna ketten, de Viktoriya nem volt hajlandó elfogadni, hogy ő ne legyen velünk, ezért behoztak egy matracot, és a húgom azon aludt. Pedig próbáltam rábeszélni, hogy majd fekszek én a földön, de ezt az ötletet mind a ketten lehurrogták.
A mai napról is ejtenem kell pár szót: a szüleim megkértek, hogy egy darabig költözzek ide hozzájuk. Egyelőre egy hónapban egyeztünk meg: nekik és nekem is szükségünk van arra, hogy együtt legyünk egy darabig. Így tehát hazamentem - Timotei addig könyörgött és győzködött, amíg elvittem magammal, Viktoriya szerencsére éppen hegedűórán volt -, összeszedtem az egy hónapra szükséges dolgaimat, valamint a munkámat is, meg persze - előzetes megbeszélés alapján - Vort, Reát, Mayát és Dragot is, meg felhívtam a mindenesemet, hogy gondoskodjon Angelosról, aztán visszautaztunk az Antonov házba. Holnapra is sok feladat maradt még: mindazokat a dolgokat, amelyek hibásak a hamis személyazonosságom miatt, ki kell javítani.
Éjjel, miután a testvéreim elaludtak, én még vagy egy óráig fent voltam, és azon gondolkoztam, hogy hogyan lehet ez igaz.
Remélem, ez nem tűnik el, mint minden más boldogság az életemből. Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése