A mai nap végre egy eseménydúsabb volt, és az unokabátyámnak hála a hangulatom sem volt annyira egy bizonyos kétéltű egy bizonyos testrésze alatt.
Kamen némileg késve érkezett két óra felé. De persze számomra ő maga volt a megváltás, és noha tudom, mennyire utálja, ha hozzáérnek - a múltja ismeretében ez nem is akkora csoda -, amikor megláttam, a nyakába borultam. Rettenetesen hiányzott, és talán csak most kezdem felfogni, mennyire...
Miután kivégeztük az ebédet, kifaggattam mindenről, ami Fyronban történt vele. Remek érzés volt hallgatni, tanácsokat adni, és egyszerűen csak beleélni magam az ő problémáiba. Mert amíg így tettem, nem kellett a sajátjaimmal foglalkoznom...
Persze ő is megkérdezte, hogy mi az a nagyon nagy baj, ami miatt idehívtam, de megmondtam neki, hogy majd holnap elmesélek mindent.
Remélem, nem lesz dühös, és remélem képes lesz még a bejelentésem után is az ő szeretett öccseként gondolni rám.
Jó éjt, kedves naplóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése